A szitanyomás feltalálójáról semmit, a nyomtatás kialakulásáról pedig csak keveset tudunk. Annyi azonban megállapítható, hogy Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A formát fakeretre feszített emberi hajból, majd később selyemszálból készült szita alkotta a ráragasztott rizspapírból kivágott sablonból. Az így készült formáról kisebb példányszámban többnyire textil-nyomathordozóra nyomtattak. A szitanyomást tehát régi időkben is alkalmazták és felhasználták a művészien festett textíliák előállításához.
Ezután az eljárás némileg feledésbe merült, és Európában csak a XIX. században támadt fel újra a textiliparban, ahol is filmnyomtatásnak nevezték el. A lyoni selyemipar alkalmazta elsősorban a filmnyomtatást, vagyis a szitanyomást a selyem nyomtatására, díszítésére. A közelmúlt éveiben a gépesítése és az automatizálás nagymértékben fejlődő eljárássá tette a szitanyomtatást, amely így jogosan került negyedikként a korábban ismert három fő nyomtatási eljárás mellé.
A szitanyomásban a nyomóforma, azaz a nyomósablon hordozója egy szövet, ami egy finom szövésű szitaszövet, amelyet feszesen a formakeretre rögzítenek. A szitaszövet nyitott szemrendszerű. A forma nyomatmentes részeit a szitán sablon fedi, azaz be van csukva, hogy a festék ne tudjon áthatolni rajta, míg a nyomatképet hordozó részei nyitottak, így a festék könnyedén átfolyik. A nyomtatás során a festéket egy kissé ferdén elhelyezkedő festéklehúzó kés nyomja dörzsölő-kenő mozgással a szitaszövet nyitott részén keresztül a nyomtatandó anyagra.
Szitanyomással elsősorban olyan nyomatokat lehet előállítani, amelyek a többi eljárással csak nehezen vagy egyáltalán nem állíthatók elő. E nyomtatással lehetséges egy- és többszínű plakátok, feliratok előállítása különböző anyagokra, akár világító festékekkel is. Közlekedési jelzőlámpák, rádió- és műszerskálák, óraszámlapok, tapéták, valamint vakírás nyomtatására sem jelent nehézséget. A textiliparban fény- és mosásálló dekorációs ruhaanyagokat, valamint sálakat, terítőket nyomtatnak. Ugyanígy alkalmazzák az eljárást üvegpalackok, poharak feliratozására is. Mivel az eljárás nem helyhez kötött, felhasználható ládák, csomagolások, kirakatüvegek, szállító gépkocsik feliratozására is. A különösen vastag festékréteg felhordása teszi lehetővé, hogy vékony vonalas rajzot nyomtassanak fehér festékkel fekete papírra, és a nyomat, egyetlen nyomtatási művelet útján is teljesen fedőhatású lesz, ami a többi nyomtatási eljárással nem megoldható.
A nyomatkép plasztikus hatású, így a szitanyomtatást a könyvkötészetben vászon és műanyag borítású könyvtáblák nyomtatására is alkalmazzák.
Sok más területen is alkalmazható a szitanyomtatás, így pl. különböző készülékek gyengeáramú áramköri elemeit összekötő vezetékek nyomtatása elektromosan vezető festékkel, nyomtatott áramkörök előállítása rezezett felületű műanyag lemezen vagy előrajzolása, hűtőrendszerek csőkígyójának előállítása alumíniumlemezre való nyomtatással stb.
Kisebb példányszámok (10-500 példány) nyomtatása különböző anyagokra szitanyomással gazdaságos. A gyorsjáratú szitanyomógépekkel azonban többi nyomtatási eljáráshoz hasonlóan csak a nagy példányszámok nyomtatása gazdaságos. A szitanyomtatási eljárás célja nem más nyomtatási eljárások kiszorítása, hanem hézagpótló feladat betöltése és a kisebb, valamint egészen kicsi példányszámok előállítási költségeinek csökkentése. Figyelemreméltó még a nyomóforma elkészítéséhez és a nyomtatáshoz szükséges viszonylag rövid idő.
A szitanyomtatás hátránya a nyomat viszonylag hosszú száradási ideje. A vastag festékréteg következtében a friss nyomatok nem rakhatók egymásra. Ennek következménye a viszonylag nagyobb helyigény a nyomatok szárításához. A gyorsan száradó festékekkel azonban a száradási idő lényegesen lerövidíthető.
(Bartha Tamás: Nyomdai enciklopédia II.)